Név: Oiseau Devin

Évfolyam: Második

Szak: Solum

Pontok: 75p

Felvett tantárgyak: 

• Bájitaltan
• Gyógynövénytan
• Legendás lények gondozása
• Tündenyelv
• Sötét varázslatok kivédése
• Ókori ismeretek
• Mágiatörténet

Szakkör:

• Repülés seprűn

Külseje: Nehéz elmondani, hogy Oiseaunak milyen is igazándiból a stílusa. De ha megkérdeznék valószínűleg így mesélném el: Ha keresnéd csak pillants lefelé, és ott megtalálhatod. Apró termete ám nem minden, hisz nagy mézbarna szemeiben könnyedén elhet veszni. Ez a szempár vonza a tekintetet, akárcsak a nem túl hétköznapi öltözködési módja. Mivel egy kis törzsben nőt fel mindig, azt hordta, amit vartak neki, vagy éppen magának készített. Az új közösség hatására se változtatott ezen, amilyen volt olyan maradt a nagyváros ellenére is. A ruha azonban nem minden, hisz ennél feltűnőbb holmit is gyakran visel, mint a pompás fejdíszek. Barna haja tökéletes összhangban van szemivel és bőre kontrasztjával. 

Belső tulajdonságok: Egy dolog, hogy Oiseau egy kissé őröltnek tűnhet, de ha efelett eltekintünk, akkor bizony egy ennivaló lányt találunk személyében. Elbűvölő gyermekded személyisége olykor fársztó és idegesítő lehete, azonban ő mindent csak jószándékkal tesz. Nem igazán vannak előítéletei másokról, csak akkor vélekedik, ha már valakit igazán kiismert.Így megesik, hogy néha összekeveredik rossz arcú emberekkel, mert mindenkiben csak a jót látja meg. Persze ez így úgy tűnhet, mintha maga lenne a tökéj a kisasszony, de eről szó sincs. Retentően kétbalkezes lányról beszélünk, aki a saját lábában is képes orrabukni. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy ha hazudik a szeme se rebben meg. Így ha úgy tartja kedve úgy hazudik, mint a vízfolyás. Természetesen saját bevallása szerint ez csak szükség esetében történhet meg. De mind ezt elnézhetjük neki, ha figyelmebe feszük, hogy milyen odaadásal képes szeretni azokat, akiket erre méltónak tart. Ezt a jelenséget megfigyelhetjük a madarakkal való kapcsolatában is, és ahogyan az állatokhoz viszonyul na és persze a természethez.

Előtörténet: Osieau egy francia kis közösségben született, ha úgy tetszik mondhatjuk visszamaradott törzsnek is, akik pár évszázaddal lemaradtak a fejlődésben. Az ismeretségi körük a tűz csiholásig nyúlik vissza, és a modern kütyükről hallani sem akarnak. Elégé elhatárolódnak a külvilágtól, annak ellenére, hogy egy igen fejlett országban élnek. Álltalában azok csatlakoznak a törzshöz, akik már nem bírják tovább a rohanó viláági életet. Oiseau apukája is így került ide, bár ő annyiban különbözött a többiektől, hogy pálcája volt és a mágia áldásával rendelkezett. A férfi halálosan szerelmes lett a helyi jósnőbe, és mivel az egáész törzs áldását adta rájuk, így végül összekötötték életüket. Egyetlen gyerekük született. Oiseau, ami anynit tesz franciául, hogy madár. Az édesanyja egy szélhámos jósnő volt, és a hazudás a vérében csordogált, Oiseau ezt innét örökölte. Vár nem tudott igazándiból jósolni, de mégis úgy érezte, hogy különleges gyermekről van szó. A neve pedig onnét ered, hogy mikor a kicsi lány megszületett madarak lepték el a sátor környékét, ahol laktak, és az édesanya ezt egy égi jelnek vette, így kapata az Osieau nevet. Az édesanya nem tévedett nagyot, hisz Oiseau egészen különleges volt. Hisz félvér varázsló volt, és beszélt a madarakkal. Az utóbbit először senki sem hitte el neki, de mikor apró véletlenek történtek, amire mindig tudott logikus magyarázatot a szülei jobban hittek neki mint valaha. Persze ettől a többiek még elítélték, és őrült madaras lánynak hívták, persze ez a gyermeki féltékenységből adódhatott. Mindenesetre Oiseau a madarakban lelte társaságát, így több is megfordult a keze alatt mint kiskedvenc. Aztán egy nap egy bagoly jelent meg náluk egy levélel, ami különleges volt a törzsben, mert sosem kaptak leveleket, csak nagyon ritkán. Oiseau tudott már akkoriban a félvér kilétéről, sőt apukája tanított neki egy-két egyszerűbb bűbájt, így igazán megörült a levélnek, miszerint felvételt gyert Roxfortba.

Háziállata: sas (Chasseur)