Név: Jekaterina Marija Voronin

Évfolyam: Első

Szak: Aura

Pontok: 0p

Felvett tantárgyak:

• Legendás lények gondozása
• Gyógynövénytan
• Bűbájtan
• Átváltoztatástan
• Nyelvészet
• Melodimágia

Szakkör: 

• Repülés seprűn

Külseje: Kátya, manysi felmenőitől örökölve, kicsit erősebb színű bőrrel rendelkezik, mint a legtöbb iskolatársa. A Kelet-Szibériában uralkodó állandó hideg pirospozsgásra csípte az arcát, amitől egy kicsit mindig olyan, mintha zavarban lenne. Körülbelül vállig érő, kissé kócos haja olyan barna, akár a kávé, se télen se nyáron nem változik a színe. A szeme a barna és a kék különös keverékének színeiben játszik, és egy amolyan sajátos, tompa fénye van. Az alkata kicsit ducibb, gömbölyűbb, de ő erre annyit mond, „vastag csontom van”. Magasságát tekintve az átlagos kategóriába esik, körülbelül 165 centi
lehet, de reméli, hogy egy kicsit még nőni fog. Iskolában mindig az egyenruháját viseli, mást csak akkor hord, amikor biztos, hogy szabad. Roxforton kívüli, szabadidős ruhatárát fele-fele arányban manysi népviseletek teszik ki, valamint farmernadrágok, hímzett vagy mintátlan pólók és pulóverek. Ékszereket – a tradicionálisakat és a fülbevalóját leszámítva – nem igen visel, legfeljebb egy hajpántot vesz fel, vagy egy általa készített karkötőt. 

Belső tulajdonságai: Logikus jellemnek mondható, nincsenek benne ellentétek. Az élet sok területén gyáva, legfeljebb a barátai tudnak beleönteni egy kis bátorságot, és sokszor már ahhoz is erő kell neki, hogy nagyobb körben megszólaljon. Amitől igazán retteg, az a sötétség, és a bogarakkal sincs túl jó viszonyban, más konkrét dologtól viszont annyira nem fél. Amitől azonban igen, az a bajkeverés, pontosabban az utána következő lebukás és az azzal járó szidalomáradat. Nem szereti, ha az emberek haragusznak rá, vagy csak szimplán nem néznek rá annyira rossz szemmel, ez mindig negatív érzelmekkel tölti el. Alapjáraton véve kedves, bár néha talán túlzottan kedveskedő és derűlátó, esetekben ál-optimista is, ennek oka talán az előbbi félelmében keresendő. Magára nézve is igyekszik a jót keresni mindenben, mármint ami a vele való történéseket illeti, a személyiségéről nem akar véleményt mondani. Szeret elelmélkedni dolgokon, mások jellemén, vagy esetleg egyes történéseken és kedveli megkeresni a logikai kapcsot egy-egy eset vagy vonás között, ilyenkor bölcsnek érzi magát, bár olyannyira nem az. Meg van persze a magához való esze, de a bölcsességhez még korántsem élt vagy tapasztalt eleget. Hagyományőrző lány, tiszteletben tartja a régi értékeket és kedveli is őket, emellett azonban szereti a modern dolgokkal is ötvözni. Így például szívesen horgolt magának népi-mintás telefontokot, nos, ő ilyen és ehhez hasonló „ötvözésekkel” szokta egybekötni a régit az újjal, és mindig buzdít másokat is, hogy tegyék ők is ezt. Érdeklik más országok és kultúrkörök, de legfőképpen nyelvek, ő ezeknek nagy rajongója. Életcéljai közé tartozik minél több idegen nyelvet, emberit és mágikusat egyaránt, elsajátítani. Más céljai is vannak természetesen, úgymint a családalapítás – például. Ő nagyon családközpontú lány, hatalmas az emberszeretete is, így szinte már-már nániákusan keresi a kapcsolatokat. A fiúktól szerénysége miatt kissé fél, és ez nincs előnyére, de magában reméli, hogy egyszer majd szerelmesek lesznek valakivel. Bár a tilosban járástól – vagyis inkább azok következményeitől – egyenesen retteg, a „legális” és nem olyannyira veszélyes kalandokat nem vetné meg, de lehet, hogy ez a véleménye az adott pillanatban megváltozna. Ki tudja, a gyávasága lehet, hogy legyőzné. A barátai mellett kitartó, még ha úgy érzi, már nincsenek is olyan jóban, akkor is. Ez egy idő után zavaró lehet, és érdemes neki megmondani, hogy álljon odébb, különben nem fog, még akár egy hónapig sem. Ha valami bajba esetleg sikerül őt belerántani – amit nem tanácsos, ugyanis vele könnyen lebukhat az ember – és erre a felnőttek rájönnek, akkor ő beszél. Ugyanis ő nem tud nemet mondani, vagy csak nagyon nehezen. Ám ő nem szeretne áruló lenni, ezért mindig szépítget, hogy nem is így történt, nem volt annyira vészes, kellemesebb volt az indok, valamint mindezt igyekszik úgy előadni, hogy kerüljön ki belőle legfőbb bűnösként. Természetesen a többi vele együtt pácban-levőnek ezután el kell viselnie hosszas bocsánatkéréseit. Ha valaki mindezen hibája mellett mégis a barátja akar lenni, annak valószínűleg könnyű dolga lesz vele megszerettetni magát, kivéve persze, ha Kátya elsőként fél tőle. 

Előtörténete:  Kátya Oroszországban látta meg a napvilágot. Az anyja manysi volt, apja félig orosz, félig finn, ők pedig – az egész családdal – a legnagyobb, hét házas manysi faluban élnek, egy fedél alatt. A családban mindenki varázsló, leszámítva a finn nagymamát és felmenőit, így hát ebből következik az, hogy Kátya negyedrészben mugli. Két testvére van, egy húga és egy öccse, valamint velük él 16 éves – vele idős – fiú unokatestvére is. Átlagos családi légkör uralkodott otthon, a nagyszülők vitatkoztak, após-anyós vejével veszekedett, a szülők általában békésen nevelték olykor civakodó gyerekeiket. A család szarvastenyésztésből él, így a gyerekek egészen kiskoruk óta az állatokkal voltak, akiket így egészen megszoktak és megszerettek. Mivel hamar kikerültek telente a hóba, egész jól megszokták a szibériai hideget, ami után az angol időjárás már-már melegnek számít. Amikor a gyerekek tizenegy évesek lettek, megkapták a levelet a helyi varázslóiskolából, a Durmstrangból, de ők nem iratkoztak be, otthon tanulták a mágiát. A felnőttek tudása azonban egészen másra terjedt ki, ők legfőképp természetmágiát oktattak a kicsiknek, amikhez sokszor még pálca sem kellett. Kátya – akit kiskora óta mindenki így becézett, nem hiába, nem is szereti a Jekaterina nevet -, egyszerű kíváncsiságból került ebbe az iskolába. Egyszer a padláson kutatott és rálelt az egyik dédnagyanyja varázskönyvére, amiben – meglepődésére – sok új, egyáltalán nem természeti varázslatot is talált. És ami a legkülönösebb: még varázspálcát is kellett használni hozzájuk. Az irományt a szülei elé tárta azzal a kívánsággal, hogy ő is szeretne ilyet tudni, tanítság meg neki. Azonban, lévén, a családban ilyen tudás nem szállt a könyv tulajdonosától senkire, ez lehetetlennek bizonyult. Hacsak – jegyezte meg orosz nagyapja – be nem iratkozik egy varázsló- és boszorkányképzőbe. A Durmstrangot egyből kizárták, ugyanis ott már az utolsóelőtti évét kellett volna elkezdenie, ami túl sok lett volna neki. Azonban rátaláltak Alkazar Roxfortra, ami megfelelt annak az elvárásnak, hogy ne csak tizenegy évesen lehessen kezdeni, így hát Kátya és korabeli unokatestvére még ezen a nyáron beiratkoztak.

Háziállata: -